Az Újszászon 1721 óta birtokos, 1731-ben birodalmi bárói, 1736-ban magyar bárói címet szerző orczi báró Orczy família ezen kastélyát Orczy (I.) Andor építtette az 1880-as évek végén historizáló stílusban. Az új rezidencia Jász-Nagykun-Szolnok vármegye legnagyobb kastélya lett, a kétemeletes épület helyét a Szarvas-ér és a Szarvashalom körüli ligeterdős területen jelölték ki, így a kialakítandó parkba belefoglalhatták az ott található ősfákat is. A park tervszerű kiépítése a XX. század elején történt.

Orczy (I.) Andor az új rezidencia elkészülte után a régi kastélyt cserneki és tarkeöi gróf Dessewffy Emilnek adta el. A báró 1897-ben bekövetkezett halála után törvényesített fia, báró Orczy (II.) Andor örökölte az újszászi birtokot és a kastélyt. (I.) Andor báró 1883-ban kérte I. Ferenc József királytól természetes fia, a 13 éves Tétard Andor törvényesítését, amelyet az uralkodó engedélyezett is, így a fiú megkapta az orczi Orczy nevet és a bárói címeket. Később, 1896. április 7-én Orczy (I.) Andor és a fiú anyja, Tétard Angelika házasságot is kötött, amely után nem sokkal, április 27-én a feleség meghalt.

Orczy (II.) Andor a magyar főrendiház örökös tagja volt, és a máltai lovagrend is felvette tagjai közé. A báró 1931-ben hunyt el, vagyonát fia, Orczy (IV.) Lőrinc és lánya, Orczy Zsuzsanna örökölték. 1935-ben az újszászi újabb kastélyban lakó Zsuzsanna bárónőnek 908, a szeghalomi kastélyban lakó (IV.) Lőrinc bárónak 2498 katasztrális holdnyi birtoka volt a település határában. Orczy (IV.) Lőrinc horgosi Kárász Máriával kötött házassága révén szerezte meg a szeghalomi birtokot.

Orczy Zsuzsanna 1935-ben eladta a kastélyt az Isteni Megváltó Leányai apácarendnek, amely zárdát, valamint az idős apácák számára otthont és egészségházat alakított ki az épületben.

Az Isteni Megváltó Leányai (másnéven megváltós nővérek) rendjét 1849-ben alapította Elisabeth Eppinger nővér az elzászi Niederbronn városában. A betegápolást, szegénygondozást és lánynevelést végző rend tagjai Simor János győri püspök hívására 1863-ben kerültek Magyarországra. Anyaházuk Sopronban volt, 1950-ig 78 helységben működtek, a rend tagjainak száma 1950-ben elérte az 1200-at. Amikor 1950-ben feloszlatták a szerzetes- és az apácarendeket, a nyár folyamán a budapesti és a veszprémi Ranolder-intézetből száz vincés és orsolyita nővért, valamint száz másik apácát internáltak Újszászra. (1954-ben az államosított zárdából kimentett romos oltár márványlapjaiból készítették el a helyi római katolikus templom új oltárát.)

Az államosítás után előbb rendőrképző iskolát helyeztek el a kastélyban, majd tüdőszanatóriumot és kórházat alakítottak ki benne. 1994-ben az intézmény a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Szenvedélybetegek Otthona és Rehabilitációs Intézménye nevet vette fel.

Az eredetileg 100 katasztrális holdas park területe napjainkra 23,4 hektárra csökkent, az egykori tölgy-, bükk-, amerikai dió-, platán-, fűz-, fenyő- és vasfaállományból mára már csak néhány példány maradt meg, a II. világháború előtt 160-féle fakülönlegesség volt itt. A kastély előtt tiszafák sorakoznak. A terület ősi fái a sziki tölgyek, a kocsányos tölgyek, a csertölgyek és a mezei juharok voltak. A természetvédelmi területté nyilvánított - részben újratelepített - parkban az előző rendszerben több új kiszolgáló épületet emeltek. A kastélypark egykori úszómedencéjének maradványa még látható, a tó is megmaradt.

DR. VIRÁG ZSOLT