A FALAK MÁRPEDIG MESÉLNEK
Egyesek bélyegeket gyűjtenek, mások sörcímkéket, megint mások mindössze tapasztalatokat. Virág Zsolt kastélyokat. Természetesen nem a vásárló, hanem a tudós szenvedélyével: gyermekkora óta gyűjti a kastélyképeket, mára a művészettörténet kutatójaként - ráadásul jogi végzettséggel is vértezve - módszeresen, kis szakavatott csapat élén látogatja a hajdani nemesi rezidenciákat. Egyre bővülő ismereteit pedig rendszeresen megjelenő, mára hiánypótló munkájában, a Magyar Kastélylexikon köteteiben adja közre.
Nemzetközi összehasonlítással nem rendelkezem, szerencsésebb történelmű országokban, ahol a műemlékeket is nagyobb becsben tartják, bizonyára létezik hasonló összefoglalás nem is egy. Nálunk hiánypótló a kézikönyv öt kötete, melyre a történettudomány, a művészettörténet vagy a műemlékvédelem szakembere is nyugodt szívvel rábízhatja magát. Ráadásul több, mint lexikon, hiszen a színes és archív képekkel bőségesen illusztrált kötetek kellemes olvasmányok. Alighanem ritka az olyan lexikon, melyet elejétől a végéig el lehet olvasni, akár egy tudományos ismeretterjesztő munkát.
Sajnos az épületek történetét tanulmányozva a végkövetkeztetés majdnem mindig ugyanaz: hazánk legmostohább sorsú műemléke a kastély. Modern társadalmunk mind ez idáig nem tudott mit kezdett a hazai kastély vagy ónnal. A néhai rezidenciák, melyeknek fényét több száz-, ezerholdas birtokok biztosították, sérülés nélkül nem alakíthatóak át lakóházzá, téeszgépállomássá, iskolává, szanatóriummá. Ritka az ízléssel, megfelelő szakértelemmel és anyagi fedezettel megépített kastélyszálló is, ahol a szobák kialakítása nem járt az épület eredeti architektúrájának megbontásával. Kúriákat szép számban újítottak fel, a legnagyobb kastélyok - mint a keszthelyi és a fertődi - sorsáért sem kell aggódnunk, az ország építészeti hagyományainak bemutatását szolgálják majd múzeumként. A közepes nagyságú, főként középnemesi kastélyok többsége azonban nehéz helyzetbe került, hiszen kevés a tőkeerős magánbefektető, mely milliárdos felújításokat ki tudna fizetni, az állami erőforrások pedig köztudomásúan csekélyek.
A Kastélylexikon most megjelent kötete ebből a szempontból némiképp kivétel, hiszen Vas megye rendkívüli ékszerdoboz hazánkban, falvai, városai kincsestárai a hajdani nemesi lakoknak. Az épületek sorsa is jóval szerencsésebb, mint mondjuk az ország távoli keleti felében található rezidenciáknak jutott. A kastélyok és kúriák aránya is jobban hasonlít az európai átlaghoz, hisz itt a nagyobb, emeletes, díszes kidolgozású rezidenciák negyven százalékban képviseltetik magukat a kúriák ellenében. (Országos átlagban csak húsz és nyolcvan százalék a kastélyok és kúriák aránya. Az egyes szócikkek többek között számba veszik az építtető család történetét, a kastély vagy kúria építéstörténetét, az épület birtoklástörténetét, a rezidencia művészettörténeti leírását és 1945 utáni sorsát, nemkülönben a parkra vonatkozó ismereteket. A leírásokat egy-egy érdekes korabeli történet fűszerezi a korabeli tulajdonosokról néha borsosan, hisz hallunk itt befalazott asszonyról (Bögöte), meg nem értett íróként élő bárósarjól (Mikosszéplak), megannyi furcsa históriáról - hisz a falak igenis mesélnek.
A feldolgozás külön érdeme, hogy nemcsak a műemléki épületeket dolgozza fel, hanem mindegyik, a megyében található vagy már lebontott kastélyt, várkastélyt, illetve kisebb kúriát is. A sorozat következő két kötete a szerző ígérete szerint Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megye lesz összefűzve, ismerve munkabírását, nem kell sokáig várni rájuk a műemlékek és történelmünk barátainak.
PODHORÁNYI ZSOLT
NÉPSZAVA, 2004. JÚLIUS 14.
Magyar Kastélylexikon - Magyarország kastélyai és kúriái
dr. Virág Zsolt, 2011.
