KASTÉLYAJÁNLÓ - A BALATONFÜRED-BALATONARÁCSI SZÉCHÉNYI-KEMNITZER-KASSICS-SCHINDLER-HEGEDÜS KASTÉLY

A kastélyt építtető sárvár-felsővidéki gróf Széchényi (I.) Ferenc és felesége, tolnai gróf Festetics Julianna nemes Csonka Istvántól vásároltak meg egy másfél holdat kitevő (balaton)arácsi szőlőbirtokot, amelyhez 1782. január 18-án Mórocza Sámueltől megszerezték a földesúri jogokat is. Ezen a területen kezdődött meg 1781-ben az elsősorban nyaraló céljára szolgáló késő barokk stílusú kastély felépítése. A munkálatok 1782. június 6-ára be is fejeződtek, ekkor volt a kastély ünnepélyes felavatása. A gróf életrajzírója, Fraknói Vilmos így írt a kastélyba való beköltözéskor történt eseményekről: Széchényi (I.) Ferenc "...1782-ben Balatonfüreden, melyet orvosai tanácsára föl kellett keresnie, az arácsi dombon nyaralót építtetett. ... Kedélyes és tréfás, de jellemző tanúsága az a levél, amelyet néhány nappal utóbb a balatonfüredi község elöljáróságához intéz. Amikor ugyanis ő, nejével és sógorával, Mesnil báróval, az újonnan épített nyaralóba beköltözött, ezen alkalomra halasztott s nagy ünnepélyességgel megtartott parasztlakodalomra hivattak meg. Mindnyájan megjelentek és vígan vettek részt a lakomában és táncban. Másnap pedig "a füredi savanyúvíz község nagybölcsességű főbírójához, mélytudományú iskolamesteréhez és jegyzőjéhez, becsületes kisbírájához és az egész tisztességes községhez" "alázatos folyamodást" intéztek, német nyelven, a füredi parasztok kiejtésének megfelelő helyesírással. Előadják, hogy nagy gyönyörűséget találtak a lakodalmi mulatságban; mivel pedig már régtől fogva tapasztalják, hogy az okos főbíró, az elmés tanító, az ügyes kisbíró vezetése alatt a jó paraszt szomszédok körében, minden dolog rendesen és jól megy, s hogy víg élet folyik közöttük; kérik, hogy vegyék föl őket körükbe, engedjék meg, hogy minden mulatságukban, összejövetelükben és munkálataikban részt vehessenek; kijelentik, hogy "nagyméltóságú grófi ruháikat" már letették, parasztöltözetet vettek föl és fognak mindig viselni."
Pálóczi Horváth Ádám 1785-ös (balaton)füredi térképén jól látható – 12-es számmal jelölve – a nagy telken álló kastélyépület és a tőle nyugatra fekvő melléképület. Pálóczi lerajzolta a főépület homlokzatát és alaprajzát, valamint a melléképület alaprajzát is. Utóbbiban az istálló, a kocsiszín, és a személyzet szobái kaptak helyet.
A kastélyt 1789 novemberének elején Kazinczy Ferenc is látta, amikor Pálóczi Horváth Ádámhoz menet elhaladt mellette: "Groff Szécsényinek benn a szőlő közt egy két sorú nagy épületje van".
A sárvár-felsővidéki Széchényi család őse, Márton, a szécsényi várban volt katona; unokája, Széchényi (I.) György 1629-ben kapott nemeslevelet. Széchényi (II.) Györgyöt 1697-ben I. Lipót király magyar grófi rangra emelte.
Széchényi (I.) Ferenc pályája kezdetén a dunántúli (kőszegi) kerületi tábla ülnöke, majd a horvát báni tábla elnöke volt. 1783–85-ben galánthai gróf Esterházy Ferenc horvát bán helyetteseként működött. A gróf kezdetben támogatta II. József király politikáját, 1785-ben a pécsi kerület királyi biztosává és több vármegye főispáni helytartójává nevezték ki, 1786-ban azonban lemondott tisztségeiről. Széchényi 1790 táján nápolyi követ lett, majd 1798–1811-ben Somogy vármegye főispáni, 1807–1811-ben pedig Vas vármegye főispáni helytartói posztját töltötte be. Közben Széchényi irányította a Duna és a Dráva szabályozását is királyi biztosként. 1799-ben a Hétszemélyes Tábla elnökévé és királyi főkamarássá, 1800-ban országbíró-helyettessé nevezték ki a grófot. A földbirtokos 1811-ben lemondott tisztségeiről, és visszavonult a közélettől. Széchényi (I.) Ferenc 1802. november 25-én kelt adománylevelével a nemzetnek adományozta könyv-, kézirat-, metszet-, térkép-, és éremgyűjteményét, megvetve ezáltal a későbbi Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár alapjait. (Az ásványgyűjteményt később (I.) Ferenc gróf özvegye, tolnai Festetics Julianna grófnő bocsátotta a Nemzeti Múzeum rendelkezésére.) Széchényi jelentős összegekkel támogatta a tudományt és a művészetet is, többek között Batsányi János, Csokonai Vitéz Mihály, Hajnóczy József, Révai Miklós és Vályi András élvezte mecenatúráját.
Széchényi (I.) Ferenc 1820-ban, felesége 1824-ben halt meg, a birtokot három fiuk közül a legfiatalabb, gróf Széchenyi (I.) István örökölte. Széchenyi, a Kossuth Lajos által a "legnagyobb magyarnak" nevezett államférfi az ország reformkorban megindult fejlődésének a kezdeményezője, és legjelentősebb személyisége volt. A gróf fiatal korában a hadseregben szolgált, 1809-től főhadnagy, 1813-tól százados lett. Széchenyi a nyugat–európai utazásai alkalmával megismert eredményeknek a hazai gyakorlatba való átültetését tekintette céljának, nevéhez fűződik többek között a hazai lóversenyzés és a selyemhernyó-tenyésztés fellendítése, a Magyar Tudományos Akadémia alapjainak letétele, a Nemzeti Kaszinó megalapítása, a Vaskapu és az Al-Duna szabályozása (amelyeket királyi biztosként irányított), a dunai és a balatoni gőzhajózás megteremtése, a Tisza szabályozása (amelyet a Helytartótanács közlekedésügyi osztályának a vezetőjeként irányított), és a Lánchíd felépítése, ugyanakkor részt vett például a hengermalom, a Kereskedelmi Bank és az óbudai hajógyár megalapításában is. Széchenyi irodalmi munkássága is igen jelentős volt. A gróf 1830–50-ben a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke volt, az 1848-as forradalom után a Batthyány-kormányban április 7. és szeptember 11. között közlekedés- és közmunkaügyi miniszteri posztot töltött be. A gróf a bécsi udvar és a Magyarország közötti ellentétek kiéleződése után a döblingi ideggyógyintézetbe vonult vissza, ezután itt élt élete végéig. Széchenyi a Bach-korszakban ismét élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki, a Bach-rendszert leleplező Blick című politikai röpirata miatt azonban rendőri zaklatások indultak ellen, ami miatt 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszaka főbe lőtte magát.
A gróf balatoni fürdőkabinjának 1835-ben készített terve fennmaradt, elkészültéről és használatáról azonban nincsenek adatok.
Arra vonatkozóan sem került elő adat, hogy meddig maradt a kastély a Széchenyi grófok tulajdonában, és pontosan mikor került következő tulajdonosa, a Kemnitzer család birtokába. 1837-ben már biztosan Kemnitzer volt az épület tulajdonosa, ekkor egy (Balaton)Füredet bemutató könyvecske a környék látnivalóit ajánlva buzdít egy remetét ábrázoló különleges szobor felkeresésére a kastélyparkban.
Széchenyi (I.) István a naplójában – az 1826 és 1833 közötti években – többször is említette személyes ismerőseként a Kemnitzer család egyik tagját, aki valószínűleg a família vagyonát megalapozó Kemnitzer (I.) János tímármester, bőrgyáros fia, a háztulajdonos Kemnitzer (I.) Károly volt.
Kemnitzer (I.) János tímármester pesti bőrgyártó műhelye a napóleoni háborúk konjunktúrájának köszönhetően erősödött meg. Kemnitzer (I.) János pesti polgár és fia, (I.) Károly 1796-ban magyar nemességet kapott. A család tagjai közül (II.) János 1844-ben "királyi udvarnok, jogtudor" és a magyar udvari kancellária titkára volt, (II.) Károly pedig 1849-ben honvéd őrnagyként hősi halált halt a szabadságharcban.
A pesti Duna-parton álló Kemnitzer-házat Kemnitzer (I.) János építtette 1792-ben, földszintjén működött a híres "czifra kávéház", majd az 1838-as nagy árvíz után az épületet szállodává alakították, itt működött a nem kevésbé híres "Angol királynő" szálloda, amelyben később hosszú évekig lakott Deák Ferenc.
A (balaton)arácsi kastély meglátogatását 1839-ben is ajánlotta egy útikalauz: "a mulatni szerető egy pár órát kellemesen tölthet el az Arácson kívül fekvő, pompás kerttel környezett s dicső kilátással kínálkozó Kemniczer-házhoz rándulással." 1846-ban Garay János is említette "Kemniczer" kastélyát.
Az épület következő tulajdonosa kisfaludi Kassics Ignác író, ügyvéd, Veszprém, Békés, Somogy, Heves–Külső-Szolnok vármegyei táblabíró, udvari ágens volt, aki 1838-ban kapott nemességet "kisfaludi" előnévvel.
Az 1846-ban még Kemnitzer-kastélyként említett épületet egy kiadott (Balaton)Füredről szóló könyv – mint kedvelt kirándulási célpontot – már Kassics-féle kastélynak nevezte, eszerint 1846 és 1848 között kerülhetett sor a tulajdonosváltásra. A könyvben javasolták az akkor magányosan álló kastély meglátogatását, "mellyből bájos a kilátás a Balatonra, s tájékára, csinosan rendezett kertjével, hol frissítő eledelek (írós vaj. édes. alutt tej) kaphatók..." Kassics már korábban, 1843. május 22-én megvásárolt egy szőlőt a környéken mezőszegedi Szegedy Istvántól.
A (balaton)füredi vendégnévsor szerint 1852-ben Kassics Ignác fia, Kassics Béla cs. kir. megyei titkár és családja hat fővel Veszprémből érkezett ide nyaralni. Kassics Ignác 1854-ben bekövetkezett halála után örökösei eladták a kastélyt, az épület – mint a 65. számú öreg-hegyi villa – a telekkönyv szerint 1860-ban már dr. Schindler Sámuel orvos, párizsi lakos tulajdonában volt.
1862. július 12-én Schindlerék tombolás táncestélyt tartottak a kastélyban, amelyre omnibuszok hordták ki a vendégeket. Ez év július 26-án pedig sorsjátékkal egybekötött Anna-vigalmat rendeztek "a füredi kéjlakban", ahol "a három igen gazdag csillár által pazarul kivilágított nyári teremben" a veszprémi zenekar játszott. Az újságíró megjegyezte: "az annyira füredinek kürtöltetett kéjlak nem B.-Füreden, vagy a füredi savanyúvízen, vagy a füredi határban van, hanem az arácsi falu végén "füredeskedik"... Schindler orvos úr, tulajdonosa a füredi villának, valóban vállalkozó szellem lévén, elkövet és elkövetett mindent, hogy semmi költséget és áldozatot nem kímélve, a villát minél érdekesebbé, kényelmesebbé tegye…"
1863-ban az épületet már június 7-én megnyitották a nyaralók előtt. Június 29-én "léggömb bocsáttatott föl egy művész által, sokan mentek ki a változatosság és estélyezés végett." Arról is tudósítanak, hogy míg az előző évben csak egy, addig most már három csinos és olcsó társasbérkocsi sürgölődik (Balaton)Füred és a kastély között.
1863-ban arról is tudósított a sajtó, hogy a kastélyt a közelmúltban átalakították: "Legújabb időben Arácson a Kassits-féle kastély, jelenleg dr. Schindler tulajdona, mely a fürdőhelytől csak negyedórai távolságra fekszik, mulatóhellyé lön átalakítva. E villában 17 csinosan s kényelmesen bútorozott szoba áll a vendégek rendelkezésére." A kastély főhomlokzatának vörös homokkő oszlopokon nyugvó erkélyét az 1863-ban készült telekjegyzőkönyves térképen már feltüntették, tehát a késő barokk homlokzat átalakítása ekkorra már megtörtént, lehetséges, hogy a sajtóhírekben említett 1862–63 körüli felújítás idején.
1865. április 18-án a birtokot Schindler Sámuel Párizsban lakó orvostól Hegedüs Imre bécsi irodatiszt és felesége vásárolta meg.
Sziklay János író, újságíró később azt írta, hogy a bérmaapja, Hegedüs Imre tulajdonát képező kastélyhoz egy virágos udvarban álló istálló, kocsiszín és kertészlakás, valamint nagy gyümölcsös és szőlő tartozott. Az épület előtt, a dűlőúton túl egy nagyobb díszkert is volt. A Vas vármegyei származású tulajdonos a kancellária tisztviselőjeként Bécsben élt, ott feleségül vett egy gazdag asszonyt, akivel gyakran nyaraltak (Balaton)Füreden. Mivel a feleség szeretett volna egy külön nyaralót, ahol fogatot is tarthat, megkérték Sziklay apját, hogy nézzen nekik eladó házat a környéken. Végül a Schindler-féle kastélyt vásárolták meg jutányos áron, amelyben víg élet folyt a nyári hónapokban.
Cholnoky Jenő földrajztudós arról írt, hogy a szülei a Hegedüs-féle kastélyban ismerkedtek meg, amely akkoriban a dunántúli úri családok kedvelt találkozóhelye volt.
Hegedüs Imre azonban hamarosan meghalt, ezután öregedő özvegyének nem volt többé kedve Balatonfüreden nyaralni, csúzos fájdalmára máshol keresett gyógyulást. A Bécsben élő özvegy 1870-ben 20 000 forintért eladásra hirdette meg a kastélyt és ingóságait. Mivel ekkoriban kerestek megfelelő helyet a balatonfüredi szeretetház számára, Molnár Aladár kultuszminisztériumi osztálytanácsos, az intézet létrehozója lealkudta az árat, majd kérésére báró Eötvös József kultuszminiszter a népnevelési alapból 17 000 forint állami segélyt adott a vételhez, mivel az intézetnek nyilvános elemi és felső népiskola is a részét képezte. Molnár Aladár 1870. december 18-án ebből a segélyből vette meg Hegedüsnétől a kastélyt teljes bútorzatával együtt. Az intézmény 1871. január 3-án költözött be az épületbe. Az emeletes kastélyban nagy pince, tizennégy szoba, két kamra és egy kis konyha volt. A helyiségeket az új igényeknek megfelelően átalakították a 42 növendék, a 3 tanító, az igazgató és a házianya számára, kályhákat építettek be, téliesítették az ablakokat, és "kőfalakat" vettek ki a szobák átalakításához. A melléképületben volt egy nagy mosókonyha, két nagyobb szoba – amelyekben a vincellér lakott –, valamint két kisebb szoba, amelyekből egy tantermet alakítottak ki. A megvett birtokhoz kocsiszín, 24 férőhelyes istálló, üvegház, valamint összesen nyolc katasztrális holdnyi kert, rét, szántó és krumpliskert tartozott. A bútorok egy részét és a lovakat eladták.
1873-ban kisebb átalakításokat végeztek a kastélyon, a korábban két oldalon levezető lépcső középre került, és az erkély is új korlátot kapott, amely más, mint a korábbi ábrázolásokon. 1892. június 22-én a szeretetházat meglátogatta Stefánia hercegnő, Rudolf trónörökös özvegye, aki jóváhagyta, hogy az intézet felvegye egyetlen gyermeküknek, az akkor 9 éves Erzsébet Mária főhercegnőnek, mint fővédnöknek a nevét.
A szeretetház 1932-ben szűnt meg, 1935-ben a Balatonarácsi Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Szakiskola kezdte meg működését az épületben, ide helyezték Tapolcáról a Szőlészeti és Borászati Kerületi Felügyelőséget is.
A II. világháború idején a kastélyban a front elől menekülő családokat helyeztek el. 1945. március 25-én szovjet katonák szállták meg az épületet. 1946-ban újból megkezdte működését a Szőlészeti és Borászati Felügyelőség, 1948 októberében pedig az oktatás is újraindult az Állami Szőlész- és Borászképző Iskolában. Azóta az épület szőlészeti, borászati, és kertészeti képzésnek ad helyet, 1982-ben a Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet felvette az akkor kétszáz éves kastély építtetőjének, Széchényi Ferencnek a nevét.
Jókai Mór (Balaton)Füreden írta "Az arany ember" című regényét, amelyet 1872-ben először folytatásokban közölt a Hon című lap, majd ugyanebben az évben kötetben is megjelent. A regénybeli "arany ember"-nek, Levetinczy Tímár Mihálynak a Balaton mellett, Füred közelében, az arácsi völgynél, a szőlők között volt egy magányosan álló verandás, erkélyes nyári kastélya, amelyben csak néhányszor járt, amióta megvette. A regénybeli kastélyt Jókai szinte biztosan erről az általa is jól ismert kastélyról mintázta. Jókai szerint: "Az a kastély egy régi épület volt. Valami előkelő uraság építtette saját gyönyörűségére, akinek megtetszett a szép kilátás, s pénze is volt elég, hogy tetszését kielégítse. Kis emeletre volt véve az épület tömör falakkal, a Balatonra néző verandával, nagy fügefákkal és törökszederfákkal lépcsőzete alatt, és erősen körülrakva szent szobrokkal." Később aztán egyre több legenda kapcsolódott az épülethez; 1898-ban, a regény első megjelenése után 26 évvel "A Levetinczy Tímár Mihály háza" című, szerző feltüntetése nélkül megjelent – de Cholnoky Viktornak tulajdonítható – írásban a szeretetház akkori igazgatója, Kanovits György biztos volt abban, hogy a regény főszereplője valóban itt élt. Az arany ember bútorai közül – valójában a régi kastélyberendezési tárgyak közül – még akkor is látható volt egy velencei tükör, egy asztal, valamint egy fekete szekrény, amelynek a hátsó lapját el lehetett tolni. Az igazgató szerint innen vette Jókai a regényben szereplő, elforduló titkos ajtóként is működő Szent György-kép ötletét. A szekrényen lövésnyom is látszott, amelyet viasszal tapasztottak be. Ez az írás is említi a regénybeli "szent szobrok" egyikét: "Mondják, hogy a Tímár Mihály házának a bejáratánál még nem is olyan rég volt egy fából faragott barát. Ott ült a fából való páter a kerítés kapuja mellett kezében könyvvel és valahányszor a kapu megnyílt, a barát bólingatott a jövevény felé, mintha csak üdvözölni akarta volna: - Isten hozott ebbe a házba! Isten hozott!"
Sziklay János is írt a nevezetes fekete szekrényről, visszaemlékezése szerint ez az egyszerű ruhásszekrénynek tűnő bútor a kastély bal szárnyának sarokszobájában, annak hátsó falánál állt. A szekrény hátsó lapját félrehúzva egy kis szobába lehetett belépni, ahonnan egy rejtekajtón keresztül a háziak – egy rablótámadás, vagy más veszély esetén – egyenesen a szőlőbe menekülhettek. A Tímár családnév pedig a feltételezés szerint a kastély egykori tulajdonosára, Kemnitzer (I.) János gazdag tímármesterre utalhat.
A helyi hagyomány szerint a kastélyból egészen Tihanyig titkos alagút vezetett.

DR. VIRÁG ZSOLT

Magyar Kastélylexikon - Magyarország kastélyai és kúriái
dr. Virág Zsolt, 2011.

Megosztás a Facebook-on Megosztás az iWiW-en Megosztás a Twitter-en